A Magyar Csárda 2008. február 1-én bont pájinkás üveget.Egy olyan pillanatban, amikor a betyárság fizikai, lelki és szellemi böszmeség híján maradt. Egy olyan pillanatban, amikor betyárságunknak már nincs hová mennie pájinkáé. A Magyar Csárda partok és határok felett áll, ha fáradt akkor ül.A Magyar Csárda kérdő jel kíván lenni!Ébresztő!Kelljetek fel mert elkéstek a földekről!
A Magyar Csárda a következő cetliket tűzi maga elé:
A csatarendbe állt betyárok összefogása, fizikai felkészítése a majdan felállítandó új csárdának(ahol igérem, inni fogunk mint állat), a betyárságunk lejáratását célzó hadjáratok leverése.

A Magyar Csárda Ősküje:

"Én ....(lófasz Jóska) a Magyar Csárda betyára ordítom, hogy pájimkámhoz, a csárdához, a betyár istenhez szűr leszek. Talpnyaló nem leszek és ustorom lesújt az eltrapistásodott satnya rémekre.

Pájinkás üvegem, ustorom el nem adom, azt rengeltetés szerűen támasztom a korcsma oldalának.

Ha eskümet megszegem sújtson le rám a betyár isten haragja, kénköves esővel zuzza szét lovam és sóval szórja fel nyomát!

Dzsiháád!Vagyis úgylögyön!"